2016-10-31

Harry Potter és az elátkozott gyermek – kritika



Tulajdonképpen szinte még mindig alig jutok szóhoz. Annyira, de annyira eszméletlenül jó érzés volt újra Harry Potter világában lenni, hogy az szinte leírhatatlan. 

Figyelem, aki még nem olvasta a könyvet, annak ez a bejegyzés erősen spoileres lehet, de sajnos erről most nem tudok máshogy írni, ki kell írnom magamból!  

Nos, a könyvet néhány óra alatt ki lehet olvasni, könnyen olvasható, hisz egy szövegkönyvről van szó és azonnal magába szippant. Tegnap éjjel, mikor nekikezdtem, első körben úgy érzetem, hogy furcsa, de jó. Az elején, a King’s Cross-on történt párbeszédek többsége mind-mind, a már régen olvasottak voltak, és Albus első órája – számomra – abszolút felidézte Harry első óráját (Madam Hooch).
Az első csavarhoz egy-két oldal után el is érkezünk, és bizony, Albus Perselus Potter a Mardekár házba kerül, Draco Malfoy fiával, Scorpius-sal együtt. Albus számomra itt eléggé érdektelen, nem tiltakozik, sodródik az árral. Egyelőre egy picit még ellenszenves is, viszont a beceneve – Al (Rögtön Aladdin jutott eszembe a Disney rajzfilmből, szeretem őt is), nagyon tetszett. Azt hiszem, nagy titkot nem árulok el, hogy a két fiú már az elején a legjobb barátságba kerül.
Ebben a jövőben, ahová elérkeztünk Hermione a Mágiaügyi miniszter, ami kicsit meglepett, bár ha belegondolunk, miért is ne? A magyarországi utalás Hermione szájából, igazán jó volt, rögtön fel is sikkantottam, párom nem tudta mi bajom.
Pár oldal elteltével azonban pikk-pakk és a gyerekek már harmadévesek, holott az elején még csak elindítják őket a Roxfortba, életükben először. Mi jöhet itt még?
És aztán elkezdődik az igazi bonyodalom, kb. az 50. oldal után. Harry sebhelye fáj, 22 év után először… Első rész kipipálva – az időnyerő ellopva és a vége o.O
Az egész történet izgalmas, feszültségben tart, amit a két gyerek eltervez, őrültség, hiszen jól tudjuk, hogy nem jó ötlet piszkálni a múltat. Albus azonban hajthatatlan és meg is történik a baj. Durván megváltoznak a dolgok, és elsőre fel se tűnik az embernek, csak pár sor elolvasása után, hogy hohó, itt valami bizony nincs rendben… Ezek után, Harry tette igazságtalan, mikor elválasztja egymástól a két fiút, és itt már sajnáltam Albust, milyen érzés lehet neki Harry Potter árnyékában felnőni.
Scorpius okos és vicces. Albus néha tényleg csak magával törődik és igyekszik bizonyítani, maga sem tudja - kinek.
Azért ebben az alternatív valóságban is ott vannak a szereplők között azok az érzések, mélyen a felszín alatt, amik előtörnek, hiába is igyekeznek leplezni. Valamit ők is sejtenek…
Első WTF érzés, Voldemortnak születhetett gyermeke? Ugyan már, pf… és mégis. Delphi az elejétől kezdve sunyi és unszimpatikus. Voldemort lánya? Azért ez durva, ugyanis teljesen lerombolja a róla eddig felállított képet, hisz a Sötét Nagyúr nem képes a szeretetre, bocsánat, nem volt képes a szeretetre és irtózott minden ilyesfajta dologtól. Akkor mégis hogyan születhetett Delphi? Aztán persze kiderül, de erről a csavarról egy kicsit később.
A következő sikításom oka – Piton.  Nagyon tetszett a szerepeltetése, és a vissza hozatala, hisz így egy kicsit ő is velünk lehetett. Az utalások Lillyre pedig igazán meghittek és szívszorongatóak.
A vége felvonás előtt derül ki, hogy Delphi Bellatrix és Voldemort gyermeke, aki a roxforti csata előtt született. Hát ez WTF… Mindegy, nagyon ebbe nem mennék bele, túltettem magam rajta, kisebb fajta lelki törést okozott csak…
De! Mikor már azt hinné az ember, hogy vége, színre lép az igazi Voldemort, és tanúi lehetünk az igazi pusztításnak Godric’s Hollow-ban…


Szereplők:
  • Scorpius abszolút kedvenc lett a maga könyvmolyságával, kockaságával és humorával. Bátor, és Albus mellet az abszolút főhős, aki elviszi a hátán a történetet.
  • Albus feje lágya is benőtt a végére, és lemerem írni, hogy megkedveltem.
  • Draco – a történet elején – hozza a formáját, viszont a végére nagyon szimpatikus lett bár hogy Ginny-vel miért van ennyire hullámhosszon azt nem értem…
  • Ron szerepe sem tetszett elsőre, bár a végére mind ő, mind Draco a szívemhez nőtt ebben a történetben.
  • James Sirius Potter, James és Sirius ördögi keveréke, nagyon sajnálom, hogy csak az elején szerepelt, noha jó, jó tudom, hogy nem ő főhős, nem ő áll a középpontban. Nagyon szimpatikus kölök. :D

Kiemelt kulcsfontosságú pozitívumok:

  • Lilly plédje, illetve Harry gyermekkori plédje, melyben a Privet Drive-ra érkezett, az egyedüli, ami a szüleitől maradt rá. Igazán könnyfakasztó jelenetek ezek, de egyben nagyon szépek is, kár lett volna kihagyni őket.
  • A Roxfort leírásánál mélyről jövő jó érzés árasztott el és futkosott a hideg a hátamon. Hát újra itt vagyok…
  • A büfés boszorkány nagy arc, az ő történetének csavarától leesett az állam, és külön köszönet a Sirius-ról szóló plusz információkért! :)
  • Godric’s Hollow temetői álomjelenet megható, noha elvileg meg se történt, látni, hogy Petunia nénin is csak a hideg álca van… Dudlus meg :) Csak pozitív abból a pár szóból, amit elejtenek róla.
  • Hermione szadista sötét varázslatok kivédése tanár szerepe nagyon jó volt LOL
  • Ron beszólása, hogy Hermionén kívül már Scorpius is okos tojás, mindent vitt: „Már ketten vannak…”
  • Godric’s Hollow-jelenet: megkönnyeztem James és Lilly halálát. :(
  • A Sirius szösszenetekért külön köszönet az íróknak, bár tudjuk, hogy nincs Harry Potter Sirius Black nélkül!

Negatívumok:
  • Kicsit azért furcsa a két fiú ennyire meghitt és közeli barátsága, néhol kissé ráncoltam a szemem, de ez már csak egy kis szurka-piszka a részemről, hogy negatívat is mondjak. :)


Harry szülei Halloween estéjén haltak meg. Számomra kicsit boldog a mai nap, hogy pont így, erre a napra esett a választásom a történet elolvasására, ez egy jel volt, hihetetlen. Vannak azért ilyen apró jelek az én életemben is.
Tóth Tamás Boldizsár nagyon odatette magát, számtalanszor szakadtam a nevetéstől. Az pedig, hogy a Potter és a Dumbledore nevet káromkodásra, és hitetlenkedésre használják mostanában a fiatalok, igen muris.
Jó, hogy nem nézegettem képet a színpadi színészekről így magam képzelhettem el az új karaktereket.
Aki még nem olvasta – annak ellenére, hogy Harry Potter rajongó – ajánlom, gyorsan kezdjen neki, mert nem tudja, miből marad ki!
Köszönöm, hogy újra elrepülhettem Roxfortba és átélhettem a szereplőkkel ezt a csodálatos történetet! :)


Kedvenc Idézetek:
Egy lány az alternatív jelenben: „Jaj, a Potterbe, megint véres lett a cipőm.” (172. o)
Dumbledore: „A kínnak el kell jönnie, s el is jön.”
Piton: „Néha az életért halállal kell fizetni.” (189.o.)
Scorpius: „Nem, a legfőbb ideje, hogy beköszöntsön egy szebb jövő, amikor az időnyerés már a múlté.
Albus: Erre a mondatra elég büszke vagy, mi?
Scorpius: Naná, reggel óta fogalmaztam.” (213. o.)
Scorpius: „Zsibong bennem a kockaság.” (251. o.)
Dumbledore: „Nekem nem szabad szeretnem… mert mindig fájdalmat okozok vele.” (254. o. )
Scorpius: „A sajnálat biztató kezdet, Albus, olyan alap, amire palotát lehet építeni: a szerelem palotáját.” (295. o.)

Caledonia Valley

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése