2017-07-15

Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke értékelés

Pszichológiai horror...

Nem az én műfajom... Nagyon nem... és mégis, amikor a Fumax Kiadó leleplezte a borítót, én tudtam, hogy nekem ez a könyv kell... Most, névnapomra meg is kaptam. A fülszöveg azonnal megfogott, és noha nagyon nem vagyok oda a horror műfajért, sem könyvben - sem filmben (kivéve a Drakula - az alapmű), éreztem, hogy ezt el kell olvasnom.💀


Előre szeretném bocsájtani, hogy spoileres értékelés következik, ugyanis ki kell írnom magamból ezt a könyvet és az érzéseimet. :) 😊



A regény két szálon fut (jelen és múlt), és a jelen a főszereplő Philip Tonka és az őt ápoló nő, Ellen szemszögén keresztül tárul a szemünk elé. A két idősík a legvégén összekapcsolódik, s mi visszatérünk a Namib-sivatagba...

Az alap történet: van egy híres - veteránokból álló - rock banda, akiket az amerikai hadsereg felkér, hogy utazzanak el Afrikába, és azonosítsák be a hangforrást, ami tönkreteszi a fegyvereiket, és őrületbe kergeti a rádiósaikat... A Danes elvállalja a feladatot, s a repülőgép kiteszi őket a Namib-sivatag partján. Mindössze két hetük van arra, hogy megtalálják a hang forrását. 

A főszereplő, Philip nem igazán nőtt a szívemhez, annak ellenére, hogy róla tudunk meg a legtöbbet. A történet elején a férfi Iowa-ban fekszik, egy katonai kórházban, mozdulatlanul. Hat hónap telt el azóta, hogy visszatért a sivatagból - hat hónapig feküdt kómában, s most felébredt. Minden csontja összezúzódott a testében, s az orvosok érthetetlenül állnak az eset mögött. Sejtik, hogy a HANG tette ezt vele, de nem tudják, miképpen is volt ez lehetséges - s hogy maradt életben. 
Pihlip teste olyannyira zúzódott, hogy arca, és mellkasa asszimetrikussá vált, s a katonaság nem hagy neki időt a gyógyulásra. Össze van zárva egy őrült orvossal, aki elszántan lábra akarja állítani. Az őt ápoló nővér, Ellen számára érthetetlen, hogyan gyógyulhat oly gyorsan a férfi, hogy hat hónap után, egy héten belül már tudja mozgatni az ujjait, és a fejét. 

Vissza a Namiba...
A Danest a gép három másik személlyel teszi ki a sivatagban. A főszereplő mellett a további bandatagok: Duane, Larry és Ross...
Ross Robinson - akiről ugyan nem sokat tudunk meg... Ross Robinson a férfi, akibe beleszerettem... 💘Ross Robinson - akit az első nap magával ragad a HANG
Vezetőjük - Lovejoy - a lefokozott katona, Stein - a fényképész és Greer - a történész. 

Miután a gép leszáll a sivatagban, és kicsiny csapatuk túléli a homokvihart, szinte rögtön megjelenik a HANG, amitől mindannyian rosszul lesznek. A HANG - melyet, ha meghallasz, ledönt a lábadról, szétcincálja a belsőd, és olyan rosszul leszel, hogy mindent kiadsz magadból, amit a gyomrod tartalmaz... Egyedül Philip marad annyira tudatánál, hogy meglássa a homokban a borzalmat, mely magával ragadja a barátját. 
Egy kecskét, vörös patákkal, hosszú ősz hajjal, és a szarvai közt feszülő acéllemezzel... Szellem...
Senki más nem látta az alakot, ám Philip társai nem sokáig maradnak hitetlenek a történet iránt - két lábon járó patanyomok vezetnek befelé a sivatag belsejébe - egyikük sem tétovázik - meg kell menteniük Rosst. 

Pszichológiai horror... Nem nekem való - először ezt gondoltam, s be is igazolódott, ahogy egyre mélyebben haladtam a történet nyomasztó oldalain át, a rosszullétek és szellemek leírásán át, a fekete bennszülöttek legendájáig,  miszerint a HANG belemászik a fejedbe, és valami láthatatlan ráakaszkodik a hátadra... Akaratlanul is szétnéztem, nincs-e mellettem valami láthatatlan, valami gonosz, ami engem is készül behálózni... 
Sosem olvastam Malermant, de meg kell mondjam, ez a pasi tud valamit... Remekül ért ahhoz, hogy olvasás közben kirázzon a hideg.

Én is ott voltam a Danes-sel a sivatagban, átéreztem minden fájdalmukat, Ross hiányát, a rosszullétet, és azt, hogy valami követ. 
Elhittem, hogy egy Szellem az, aki követi őket, hiszen miért ne létezhetne olyan a világban, amiben egyes törzsek hisznek, még ha én saját szememmel nem is láttam. Aztán megjelentek a MARADVÁNYOK... Régen letűnt korok katonái, fegyverei, akik megfogják a zseblámpádat, s mégis inkább szellemek, mint élők... Majd rátaláltunk az első hullára - melynek mindkét szeme fejének egyazon oldalán található, s tökéletesen lapos volt annak ellenére, hogy minden szerve a testében volt még. 
Aztán bezuhanunk egy lyukba, rátalálunk a HANGRA - s az széttöri minden csontunkat...

A jelenben - a kórházban - megtudjuk, hogy Pihilip-et drogozzák, és vissza akarják küldeni a Namib-sivatagba, hogy elvezesse a katonákat a szobába, ahonnan a HANG szól, és a hadsereg felhasználhatja saját szörnyű, katonai céljaira. Megtörténik a bosszú a kórház teljes személyzetén, s felnyílik a szemünk - a hadsereg nyakig benne van ebben a bizonyos ügyben - tudják, hol a HANG, mindent tudnak, s menekülnünk kell...

Nem tudtam letenni a könyvet, míg meg nem tudtam a végét... Amikor kiderült, hogy a sivatag alatt található - régen kifosztott - gyémántbánya kongó folyosóin járunk, s egy ősidők óta lenn élő zenész viseli a kecske jelmezét, aki a fegyver ellentéteként akarja használni a HANGOT =) De akaratlanul is elgondolkodunk, mi a fegyver ellentéte? - a tetőpontra érünk. 
Nem tudunk meg mindent, olvastam volna még a regényt, de tovább tudom képzelni, és értem, mit akar üzenni az író...

Amikor a HANG mögött felfedezzük az üreget a falban, megtaláljuk a hat hónappal ezelőtt eltűnt, és a sivatag foglyaként hagyott barátainkat - ROSS ÉLETBEN VAN! <3 - menekülnünk kell. Nem hagyjuk el Detroit-ot, de a hadsereg soha nem találhat ránk...

1,2,3,4
Lámpaoltás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése