2017-12-31

Nicholas Sparks dedikálás *-*

Sziasztok!

"Kissé" el vagyok maradva a beszámolókkal és értékelésekkel, de még így - az év utolsó napján megteszem a tőlem telhetőt, és írok még egy-két posztot. Persze mindettől attól rettegve, hogy nem leszek kész időben, habár ma tényleg végtelen az éjszaka! :) 

2017. október 19-én szép napra virradtunk, ugyanis e jeles dátum volt Nicholas Sparks Magyarországon tartózkodásának 2. napja, mikor is az író Budapesten, a Rákóczi úton található Líra üzletben dedikált, ahol - szerény személyem dolgozik. 
Tudtam, illetve gondoltam, hogy a sor kígyózni fog, így megkértem páromat, hogy fél 5 körül mindenképpen álljon be a sorba, mert nem akartunk későn hazaérni Esztergomba, tekintve, hogy még előttünk állt a pénteki munkanap. 
Az én Drága Szerelmem becsületesen foglalta is a helyet, és körülbelül a tizedik volt a sorban, mikor felmentem, és odaadtam neki a kiválasztott kötetet a dedikálásra, ami nem volt más mint a Szerelmünk lapjai. Féltem, mivel a dedikálás 17 órakor kezdődött, és az én munkaidőm is addig tartott, hogy lekésem az írót, mire felöltözöm, és felérek, addigra lehet, hogy páromon lesz a sor. Mivel a General Press Kiadó megkért mindenkit, hogy maximum két kötettel érkezzünk, úgy gondoltam, hogy nekem elég lesz egy is, nem szerettem volna feltartani se a sort, no meg az élet úgy hozta, hogy egy Molyos lány is rám írt, tudnék-e nekik szerezni aláírást. Természetesen megígértem, hogy megpróbálom, azonban ez sajnos nem jött össze. :( No, de térjünk vissza szépen sorban az elejére...

Ott tartottam, hogy felmentem páromhoz, odaadtam neki a könyvet, majd lefelé jövet ott állt előttem teljes életnagyságban Nicholas Sparks, akitől hirtelenjében úgy meglepődtem, hogy csak megálltam, mint a sóbálvány, mosolyogtam, mint egy bolond, kinyögtem talán egy hellót (a menedzsere nyilván sok ilyen reakcióval találkozhatott, ugyanis kedvesen mosolygott rám), majd ellibbentem mellette, és még visszamentem dolgozni. Tűkön ülve vártam, hogy öt óra legyen, és a kedves főnökömnek hála elmehettem egy másik munkatársammal hamarabb, így már csak az író konkrét érkezésére vártunk, hogy elfoglalja helyét az asztalnál. 


Aztán megjelent...
A sorban állás során a szervezők elmondták, hogy sajnos az író csak könyvet dedikál, így nem tudtam teljesíteni a Molyos kívánságát, pedig könyvjelzőkkel is készültem. :( Továbbá két profi fotós is jelen lesz, így nem kell a mobiltelefonok által készített képek miatt aggódnunk. Nagyszerű! *-*

A dedikálás...
Egész gyorsan rám került a sor, köszöntem, ő is köszönt, aláírta a könyvemet, majd szépen mellé ereszkedtem a közös fotó erejéig, mikor is mind a két fotós elbambulva nem készített képet... Mondom ez az, ez az én szerencsém, próbáltam felhívni magamra a figyelmet, mire Sparks fennhangon megszólalt: "Photos-photos", és lám, kattant a gép, elkészült a fotó. Boldogan magamhoz szorítottam a könyvemet, megköszöntem szépen és búcsút intettem.  💞

A találkozás rövid volt, ám annál életreszólóbb élményt jelentett. Az író eszméletlen jó fej volt, és nyitott, a bátrabbakkal, akik szóba elegyedtek vele jó angolsággal, mosolyogva folytatott beszélgetést.
Kilépve az utcára jómagam még egy darabig szökdécseltem, és ugráltam, szerintem kicsit sem néztek hülyének az emberek - de hát, kit érdekel! 😂
Végül fájlaltam, hogy csak egy könyvet vittem, tekintve, hogy a sor elképesztően gyorsan haladt, jómagam 5 perc alatt végeztem, és a dedikálás is befejeződött - jóval hamarabb a kiírtnál. 
A General Press jóvoltából pedig csodás képekkel gazdagodtam, amik egész jól sikerültek ahhoz képest, hogy gyűlölöm a "festett képmásomat". :) 

A dedikáláson készült videót itt tekinthetitek meg.
Néhány szó Nicholas Sparksról
Sparks 1965-ben született Omahában. Kezdeti írásait nem fogadták lelkesen, és meg kellett dolgozni a sikerért, ő azonban nem adta fel. A Szerelmünk lapjaival vált világhírűvé 1996-ban.

Kedvenc történeteim Nicholas Sparkstól
Először természetesen a Szerelmünk lapjait emelném ki, amit nem tudtunk nem könnyes szemekkel végignézni szerelmemmel. Az én kedvenc történetem azonban a Menedék, a megfilmesített verziók közül pedig a Vissza hozzád, mely könyv formátumban sajnos az én tetszésemet nem igazán nyerte el. A film egy ékes példája annak, hogy jobb, mint a könyv - ebből igen kevés van...
Mindent összevetve csodás élményben volt részem, és még azt is megkaptam, hogy az író hasonlít a páromra, vagy fordítva o.O És tényleg... :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése