2018-06-15

David Bedford · Mandy Stanley: Zenge, ​a zengő dinó - Mesevilág-péntek 12.

Ma a Könyvtündér két új megjelenéséről hoztam egy rövidke értékelést. A Zenge, a zengő dínó c. könyvsorozatnak mind a két része egyidőben jelent meg magyarul David Bedford és Mandy Stanley tollából. 

Zenge, a zengő dínó

Egy szívet melengető történet, gyönyörű kivitelben...

Zenge, a zengő dínó (micsoda alliteráció - és ez még csak a kezdet) egyedül él egy parányi szigeten, és csupán egy rongyi a barátja. //Ezt a darabot azt hiszem, hogy mindnyájan ismerjük gyermekkorunkból. Nekem is volt, méghozzá a Manóvári manók c. anime ihlette Momócska párna, amit édesanyám varrt nekem.// Váratlanul, szó szerint az égből pottyan le hozzá egy nap Mamusz, a mamut (figyelitek ;)), akinek kilyukad a légballonja, így kénytelen a szigeten időzni. Ez a kényszerpihenő azonban mindkét szereplő számára pozitív változást hoz, hiszen most már mindketten egy új barátot tudhatnak magukénak. 
A történet végén Mamusz hazautazik, Zenge pedig átéli mindazt, amit mi mindnyájan gyermekként, ám a történet végkimenetele pozitív. A mese megtanít minket arra, hogy nemesek és önzetlenek legyünk, valamint megtanít a lemondásra is.
A kötet érdekessége, hogy minden aranyos képen el van rejtve egy parányi, mókás kishangya, amit meg kell keresni a gyerkőcnek olvasás közben. Igencsak feldobja a kötetet. :) ❤

A legcsodásabb nap (Zenge, a zengő dínó 2.)

A második rész egy picivel alulmaradt az elsővel szemben, mégpedig Mancó, a jegesmedve kevésbé szerethetősége miatt. Zenge, a kis dínó továbbra is cuki, ám Mamusz, a mamut - aki immár barlangrajzként is feszül főszereplőnk kuckójának falán - egy jóval érdekesebb és aranyosabb karakter volt. 
Ez a jegesmedve, nagy termetéből adódóan csetlik-botlik, picit bosszantó, ám pont a sete-sutasága miatt szerethető.
A cukiságfaktor tehát nem ugrik ki annyira ebben a kötetben, mint az első esetében, ám ebből is megtanulhatjuk, hogy a segítségnyújtás és a jószívűség igencsak fontos dolgok az életben. 

Ebben a kötetben madarakat és halakat kell keresni. Személy szerint én hiányoltam a hangyócát, bár azért itt-ott felbukkan a kis komisz, vele ellentétben azonban szerepelnek benne cuki szentjánosbogarak és katicák. (Igen, a katicák a gyengéim. *-* :D ❤)

Mindent egybevetve úgy érzem, hogy ismét egy hiánypótló mesekönyv született, és nem egy tucat alkotásról van szó.
Aki pedig kíváncsi az alkotópáros további mesekönyveire, az a Bookdepository oldalon szemezgethet az aranyosabbnál aranyosabb kötetek közül.

Történet: 5/5 dínó
Illusztrációk: 5/5 dínó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése