2018-07-27

Kőrösi Zoltán: Ami ​a szívedet brummja… - Mesevilág-péntek 17.

Sziasztok!

Innen, a reptérről üdvözöllek titeket (Londonba megyek ^^), és posztolom a következő értékelésem arról, Ami a szívedet brummja... :)

Kőrösi Zoltán könyvecskéje a figyelemfelkeltő címével és a címlapon található gyönyörű illusztrációjával keltette fel az érdeklődésemet. 

A könyv tulajdonképpen egy mondókás-kötet, ami széles skálát használ fel a medvék bemutatására. Kicsi medvéről, nagy medvéről, barna medvéről, fehér medvéről, vidám medvéről, szomorú medvéről, álmos medvéről, rettegő medvéről mesél... és a sort még folytathatnám. :) 

A mondókák/nyúlfarknyi versek minősége változó, némelyik kiemelkedő, néhány azonban nem rímel megfelelően, ami elrontja a hangulatot olvasás közben, mintha nem is egy ember alkotásai lennének. 
Az alább látható versikék azonban kiemelkednek a többiek közül, bájosak, humorosak és szórakoztatóak. 
A kötet minden egyes oldalát Nagy Eszter egy-egy csodaszép illusztrációja díszíti. 

Sajnos a könyv nem emelkedik ki a kortársai közül, és kevesebbet ad, mint első ránézésre gondoltam. Mindezek ellenére remekül szórakoztam olvasás közben. :)

Orros medve

Van egy medvém, barna fajta, úgy hívják, hogy Orros.
Mert az orra ici-picit..., mindegy, nem is ez a fontos, 
a leglényegebb, hogy csak és csakis az ő neve az Orros, 
s tényleg, akkor a többi már nem is olyan fontos!

A brummogásról

Tudjuk, hogy brummogni százféleképp lehet, 
málnásan, mézesen, orrosan meg egyebek, 
puhán, mint egy bunda egy gyermekmedve nyakán, 
és ha van brummogás, minek az ordítás egyáltalán? 

Például mi a jó egy medvének? 

Minden medve tudja, hogy aludni az jó.
Meg sétálgatni, barátkozni is a medvéknek való.
Mondjuk úgy, az igazi medvedolog tehát: 
séta után, teli hassal szundítani tovább.


Medvesírás

Hát van olyan, hogy medvekönny, meg medveszipákolás, 
mert medvék pityeregnek néha, mi tagadás, 
karmos manccsal törölgetik a medvekönnyeket,
de nem sírnak ám, csak itatják az egérgyerekeket. 

Medverepülés

Szerintem a medvék repülhetnének is, mint a madarak, 
ha jó erősen kitartanák mind a két mancsukat, 
és közben azt gondolnák, hogy hopp!, felszálljanak, 
fütyülnének a bokrok és a fák fölött, mint a madarak. 

A medvék és a sötét

Megsúgom, hogy egyes medvék a sötétben... hm... hát félnek egy picit. 
Főleg, ha az a bolond szél odakint úgy visít!
Vagyis nem félnek ők, csak sötétben olyan másfajta a szoba, 
de ha nem moccanunk meg, nem lesz senkinek baja!


Tartalom: 4/5*
Illusztráció: 5/5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése