Kanae Hazuki: Say ​I Love You. 5. - Értékelés


Meg is érkeztem Kanae Hazuki Say ​I Love You. ötödik kötetének értékelésével, melynek cselekménye ismét rengeteg gondolatot váltott ki belőlem... Az ötödik kötet az előző szomorúságával és mérhetetlen fájdalmával ellentétben inkább lassú folyású, néhol "unalmas", de a legtöbb helyen sajnos a tehetetlenség dühében sikítós, ami ismételten próbára tette az idegeimet... ^^
Míg a negyedik kötetben halálosan jóképű főhősünk, Yamato volt az, akit jól meg kellett volna rázni az ostoba viselkedése miatt, addig az ötödik kötetben Mei kerül erre az áldatlan sorsra, mellyel a mangaka valószínűleg nem csupán azt akarta éreztetni az olvasóval, hogy Mei ugyanúgy hibázhat, mint Yamato, de az előző kötetben közutálat tárgyává előléptetett férfi főhős szála megkövetelte, hogy a női főhős is megkapja ugyanezt a "sorsot"... 

"I love Mei so much... I can hardly stand it." 

Az előző kötetben felbukkant Yamato gyermekkori barátja, Kai-kun, aki az ötödik kötet cselekményében oroszlánrészt vállal... Kai-kun - bár félig önhibáján kívül, de - hatalmasat csökkent a szememben és mondhatni "utálat" tárgyává vált, de azért nem olyan rossz a helyzet, mint azt elsőre gondolnánk... Sajnos a mangaka azonban kijátszotta azt a kártyát, amiről a negyedik kötet végén azt hittem, elkerülhetjük... Hjaj...

Főhőseink második évüket kezdik a felső középben, s így láthatjuk, hogy négy kötet alatt elröppent egy év...
Mei-chan, Yamato-kun és Aiko egy osztályba került, ám Asami-chan és barátja, Nakanishi-kun valamint a rettenetesen utálatos Megumi egy másik osztályba, így a csapat két részre szakad... Hőseink életét azonban nem csupán eme tény, de Kai-kun érkezése is felkavarja, akit a lányok azonnal ki is szemelnek maguknak a fiú jóképűsége miatt... A srác azonban fejvesztve menekül a lányok elől, majd természetesen belibben Megumi, aki azt hazudja, hogy ő maga is a Land /egyfajta japán vidámpark/ szerelmese, csak hogy beszélgetést kezdeményezhessen a sráccal, aki odáig van a Landért... Asami-chan felveti az ötletet, mi lenne ha a csapat iskola után karaokézni menne, ahová Megumi is bekéredzkedik... Mei bár nem örül, hogy karaokézni mennek, barátaival tart, ám hamarosan távozik is a mosdóba, ahonnét távozva szintén a magányt kereső Kai-kunba fut...
Mivel Kai-kunt régen ugyanúgy bántották, mint Meit, s ez által nem szereti, ha bámulják, nem szereti a tömeget és jobb neki egyedül, a lány könnyen azonosulni tud vele és annyit beszél hozzá, amennyit még soha senki máshoz... 
Mivel Mei sokáig nem tér vissza, Yamato a keresésére indul és nem örül annak, hogy a lány Kainak mondja el mindazt, ami a szívét nyomja és szíven üti a szeme elé táruló jelenet, melyben szerelme és barátja meghitt magányban üldögél a földön...   
Hazafelé tartva Yamato és Kai-kun négyszemközt marad, ahol a srác bevallja főhősünknek, hogy beleszeretett Meibe...

"A prince doesn't need two princesses."

Yamatot természetesen teljesen lesokkolja a hír, s bár Kai-kun azt mondja, csak viccelt, az olvasónak semmi kétsége sem marad afelől, hogy a srác valóban belezúgott egy kicsit Meibe...
Kai egyébiránt korántsem hülye, és rekordidő alatt átlát Megumi hazugságain, aki időközben azt a célt tűzi ki maga elé, hogy ellopja Mei-chan barátait, aki nélkülük szépen visszasüpped majd kezdeti nyomorába és magányosságába... Ennek a célnak az eléréséhez nem átall felhasználni Asami-chant és hazugságokkal elszakítani egymástól a két barátnőt, majd ügyesen behálózza Aikot is, aki szintén nem veszi észre Megumi igazi személyiségét... 
Ha mindez nem lenne elég, Mei a tetőn Asami-channak és Kai-kunnak nyílik meg igazán, ahol a szex témaköre is felmerül - természetesen... - amit Megumi meghall, majd Yamatonak már úgy adja elő, hogy a barátnője egy másik sráccal beszélgetett erről a kényes témáról. Yamato már ezelőtt is mellőzve érezte magát és látva, mennyire jól kijön Mei a barátjával, a fiú teljesen magába roskad és egy kissé el is távolodik Meitől, aki ismét kételkedni kezd önmagában és halálosan rettegni kezd, hogy elveszíti a fiút, akit szeret és a barátait... 
Bár Aiko ismételten észreveszi, hogy valami nem stimmel, Mei-chan a Kai-kunnal folytatott beszélgetései által válik erősebbé és határozottabbá és teszi meg a kezdő lépéseket a barátai és szerelme felé. Megumi ezt látva természetesen halálosan begurul, ami nem sok jót ígér az elkövetkezőkre nézve...  

"I was always alone before."


"Oh no. That face... My heart just skipped a beat." 

A negyedik kötet olvasása közben érzett haraggal és feszültséggel szemben az ötödik kötet cselekménye melankóliát és némi bosszúságot váltott ki belőlem...

A kötet egyik jelentős része az új szereplőnkre, Kai-kunra fókuszál, ahogy már az előző kötetek során is láthattuk ezt a sémát egy-egy új szereplő felbukkanásakor. Mindezzel nem is lenne probléma, hiszen alapvetően Kai-kun egész rendes srác, ám felbukkanása egyenlőre csupán arra jó, hogy még jobban felkavarja a már egyébiránt sem tükörsima állóvizet... A konfliktusteremtés eme kényszeres megnyilvánulása pedig sajnos durván kiütközik a karakterén... 
Mivel rengeteg jelenetet kaptam a srác főszereplésével, jó néhány oldalt unalmasnak és döcögősnek éreztem, amire eddig még nem volt példa a mangában... Kai visszahúzódó jelleme és bántalmazott személyisége rendkívül közelállóvá teszi Meihez, aki könnyen meg is nyílik a csendes srácnak, kihez hasonlónak érzi magát... Természetesen, bár Mei csupán barátként és hozzá hasonló visszahúzódó emberként tekint a srácra, öntudatlanul is megdobogtatja Kai-kun szívét legbensőbb gondolataival, amiket eddig még senkinek sem mondott el... És pontosan ez tette Meit a kötet ostobán viselkedő karakterévé...

Teljesen természetes, hogy az ember azokkal az emberekkel tud őszintén elbeszélgetni és azoknak tud igazán megnyílni, akiket önmagához közel állónak érez. Ám legbensőbb félelmeit és a Yamatohoz fűződő szerelmét valamint szexuális félelmeit nem Kai-kunnal kellene megosztania, hanem a sráccal, akit őszintén szeret, s akit viselkedésével és zárkózottságával bizonytalanságban tart... 
Viselkedésével Mei ugyanazt a hatást éri el a kötetben, mint Yamato az előzőben, s én igazán szerettem volna megrángatni és észhez téríteni a lányt... Fordult a kocka - Mei az, aki ellöki és távol tartja magát a szerelmétől azzal, hogy nem látja, mit csinál rosszul és Yamato lesz az, akiért vérzik a szívünk... 
Véleményem szerint a mangakának ezekkel a jelenetekkel pontosan az volt a célja, hogy az olvasó most Meit utálja egy kicsit, így "törlesztvén Yamatonak" a saját ostoba viselkedése miatt kapott utálatmorzsákért... Bízom benne, hogy Mei belátja már végre, hogy Yamato ott áll mellette és kész segíteni neki és ezek után főhőseink - a kezdeti ballépéseik után - végre összecsiszolódnak és egymáshoz fordulnak, ha szükségük van a meghallgatásra, támogatásra vagy bármi másra... 
Ez a szappanoperába illő kakikavargatás azonban csak irtó pipává tesz...

Míg Kai-kun akaratlanul kavar be szerelmeseinknek, addig Megumi igazi jelleme és természete gyönyörűen bemutatkozik az ötödik kötetben. A lány teljesen egyedül él, a szülei elhalmozzák a pénzzel, de a vak is láthatja, hogy magányos és azért szeretne mindenkivel jóban lenni, mert végre figyelnek rá és ajnározzák... Szánalmas egy csaj ez, és végtelenül bízom benne, hogy a lebukásával hatalmas megszégyenülésben is lesz része, és nem csak az lesz, hogy jaj szegénykém, hát egyedül voltál, gyere, megbocsájtunk... Az ilyen kis rohadékok megérdemelnék végre, hogy ne csak a rózsaszín cukormázat, de a méltó büntetést is megkapják, mielőtt valóban bocsánatot nyernek a bűneikre... De mivel ez egy habos-babos shoujo és nagyon úgy tűnik, hogy csak Mei és Yamato szenvedhet igazán, ezer százalék, hogy csalódni fogok és nem kap ez a "hp" semmilyen büntetést sem majd...

"It's not like I'm especially pretty or like I have that great a body."

A kötet egyik legnagyobb erőssége a két cicánk bemutatkozó panelje, melyben Marshmallow elmondja, mennyire utálja is Yamatot, amiért az elvette tőle az ő szeretett Meie kizárólagos figyelmét, s amiben Kuro bevallja, hogy kislány, s bár a gazdája tökkelütött, hogy fiú nevet adott neki, de azért megbocsájtja neki, mert nagyon cukiiii. :3 Hát nincs mese na, Yamato-kun a kiscicákat is elvarázsolja... ^^ 

A másik erősség Aiko ismételten egy meglepően okos és figyelmes gondolata, melyben látszik, hogy valóban nem utálja már Meit és elmondja, hogy Yamatot nem érdeklik a külsőségek és éppen ezért választotta Meit, ami egyébiránt a történet egyik legnagyobb erőssége és rendkívüli fontossággal bíró üzenete is... 

A nyelvezettel ellenben néhol ismételten igencsak meggyűlt a bajom a rengeteg ismeretlen szó és szókapcsolat miatt, ami bosszússá tett. Fejlesztenem kell a szókincsemet, mese nincs... ^^

A hatodik kötettől romantikus, szívszaggatóan gyönyörű szerelmes pillanatokat várok - légysziii Kanae Hazuki, jöjjön már végre valami jó is hőseink életében!!! :3

Értékelés: 4/5 magányos szív






Idézetek 

"Everybody likes Yamato-kun."

"I don't really like having people look at me."

"You don't have to go to Kai. Just ask me."

"I'm creeping myself out, too, okay?"

"You're actually just a ball of negativity."