2019-02-17

Anne-Marie Pol: Az én utam (Táncolj 2.) - Értékelés

A második kötet - Az én utam - ott veszi fel a fonalat, ahol az első befejeződött. Nina immár a Camargo Intézet növendéke, ösztöndíjas hallgató, aki minden nap elsőként érkezik az iskolába. Mivel nem kell tagdíjat fizetnie, a recepciós Suzette néni minden alkalmat kihasznál arra, hogy a kislány segítségét kérje, és különböző - táncórák utáni - feladatokkal lássa el. Suzette néni először egy mogorva, zsémbes asszonynak tűnik, aki már-már talán túlságosan is kihasználja a kislányt, ám Nina nem mondhat neki ellent, hiszen az igazgatónő segítségének köszönhetően táncolhat. 
Nina alapvetően boldog, hiszen balettozhat, ám barátsága Zitával gyengülni látszik.
A történetben természetesen felbukkan a szőke porcelánbaba, az intézet egyik növendéke, a zöldikék csoportjának tagjának képében - mely csoporthoz Nina maga is tartozik... Alice Adam szőke, gyönyörű, és roppant tehetséges, s bár eleinte úgy tűnik, hogy Ninát lenézi, Zitával igencsak szoros barátságot kezd ápolni...
Mivel kettejük barátságába egy harmadik személy furakodott, Nina magányosnak érzi magát, s ha mindez nem lenne elég, Odile - édesapjának új szerelme - hozzájuk költözik. A kislány minden lehetséges módon tiltakozik az ellen, hogy elhunyt édesanyja helyét egy másik nő vegye át, s végül annyira felbosszantja az apját, hogy az felpofozza a kislányt. 
Nina ezt követően rendkívül szomorúvá válik, és az iskolában sem teljesít valami fényesen. Torelli mester azonban igencsak szigorú. A Camargo Intézet növendékei ugyanis a karácsonyi balett előadásra készülnek, amiben Nina - egy váratlan és szomorú eseménynek köszönhetően - kezdő létére az első sorban táncolhat a tánckarral. Noha ez korántsem főszerep, a kislány elképesztően boldog, ám az örömhírt már nem tudja elújságolni az édesapjának, ugyanis az bejelenti, hogy állást kapott és januárban Egyiptomba költöznek...
Nina összetört és magányos kis szívében ez az utolsó csepp. A kislány megszökik otthonról...



Az első kötethez hasonlóan, Az én utam sem hagyja egy perce sem az olvasót unatkozni. A történet sebesen halad, és minden oldalon történik valami, ami mozgásban tartja az egész gépezetet. Ahogy haladunk előre, úgy ismerjük meg egyre jobban a szereplőket, és látunk egyre mélyebben a felszín alá, az eltemetett emlékek és szomorú gondolatok kavargásába...
Ninát ebben a kötetben leginkább az idegesítő jelzővel írhatnánk le, ugyanis egyre inkább látszik, hogy egy makacs, dacos kislánnyal van dolgunk, aki "nem néz sem istent, sem embert", csak ne kelljen letérnie az útról és táncolhasson... E heves természete olyan lépésekre sarkallja, amik egyáltalán nem nevezhetők megfontoltnak és józannak. Ám a kislány rendkívül magányos. Édesanyja elvesztését még mindig nem tudta feldolgozni, ahogy azt sem, hogy az apja nem érti meg a tánc iránti szenvedélyét, akadályozza az álmai elérésében, és mindezek tetejében még újra szerelmes is lesz.
Olivier Fabbri a szememben egyenlőre inkább negatív figurának tűnik, mint pozitívnak. A felesége halála óta ő sem él, és ridegen viselkedik a lányával. Egy meglehetősen undok apuka, aki képes megütni a lányát, mert az tiltakozik az új NŐ ellen az életében. Nina elkeseredett és az édesanyja emlékét védi, ahogyan azt minden hasonló korú gyermek tenné, a férfi mégis felpofozza, amitől az olvasónak is kedve támad megrázni az apát...
Odile, avagy a Fekete Hattyú - ahogy Nina nevezi - nem szeretné átvenni Nina anyukájának szerepét, és valóban jóban szeretne lenni "mostohalányával". Mindazonáltal a nőt nem igazán ismerjük meg, hiszen 90%-ban Nina szemén keresztül látjuk, bár a figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy ez a nő bizony korántsem gonosz...

"– Olivier, a Hattyúk tavában a Fekete Hattyút Odile-nak hívják. Ilyen egyszerű. 
Apu rámosolyog: 
– Hogy te miket tudsz! 
Ő is mosolyogva felel: 
– Igen. Amióta Ninát ismerem, kezd érdekelni a klasszikus balett."

A sok negatív eseménynek köszönhetően Nina összetörik, az iskolai teljesítménye romlik, s végül Odile lesz az a személy, akinek a kislány őszintén kiönti a szívét, megosztva vele az édesanyja elvesztése iránti fájdalmát, a balett szeretetét, és ezekkel a rövid, ámde velős mondatokkal Nina összetöri az olvasó szívét.
A kötet végén elsírtam magam. Nina őszinte vallomása bár rövid, és teljes mértékig gyermeki nyelven szólal meg, legyenek bár szavai egyszerűek, de lényegre törőek és érzelemmel teliek, felettébb mellbe vágó, különösen abban az esetben, ha már te is vesztettél el  valaki számodra nagyon fontosat, akitől még mindig nem tudtál búcsút venni...

A karakter akiben igazán csalódtam, az Zita volt. Nina láthatóan a legjobb barátjának, hovatovább testvérének tekinti a lányt, aki láthatóan nem osztja ezeket a nézeteket, és szívesen fogadja Alice barátságát, amivel semmi probléma sem lenne, ha nem hanyagolná el korábbi barátnőjét, valamint nem hallgatna mélyen, mikor az a testvéri kötelékről beszél neki...

Mindent összevetve úgy gondolom, hogy ez a sorozat nemcsak arról szól, miként válik Nina prímabalerinává. Vélhetően láthatunk majd egy "láthatatlan" utat, ami a magány és az elvesztés érzésének feldolgozásáé és az elhunyt édesanya elengedéséé lesz...
Bízom benne, hogy a Manó Könyvek kiadó nem vár sokat a sorozat folytatásának kiadásával... ^^


Idézetek

"– Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, hogy én vagyok a legszebb a Camargo Intézetben!"

"Az az érzésem, itt jutok igazán levegőhöz. Mély lélegzetet veszek. Talán ezt nevezik boldogságnak: az egész testemmel lélegzem, szinte szárnyaim nőnek. Öt perc múlva pedig elrepülök!"

"Torelli mester! Szélviharként ront a terembe, mint mindig. Nagyon sovány, sasorra van, a haja hófehér, úgy néz ki, mint egy nyugdíjas kalóz. Legjobb esetben."

"Hihetetlen. Megpofozott. Odile miatt. Fojtogat a zokogás. 
Apu már nem szeret."

"– Milyen falánk vagy! Húsz éves korodra olyan leszel, mint egy Buddha. 
– Hát azt kötve hiszem! Nem látod, milyen a testalkatom? 
Valóban, inkább egy sovány verébre hasonlít, mint egy kövér tehénre!"

"– Micsoda képet vágsz! Mintha eltemetted volna az egész családodat – gúnyolódik Julie. 
– Nem, csak az anyukámat – felelem. 
Az öltözőben síri csönd támad."

"Mama… Miért veszítettem el? Akkora igazságtalanság. Olyan szép volt. Olyan édes volt. Olyan okos volt. Soha nem kellett volna meghalnia! A halált fenn kellene tartani a rossz emberek számára. Rosszul van berendezve a világ."

"– Amikor táncolok… olyan, mintha a mama nem halt volna meg. Még ha tudom is, hogy valójában elment. Olyankor találkozunk mi ketten."


Értékelés: 4,5/5 tütü

110 éve hunyt el Geronimo, a legendás csirikava apacsok törzsfőnöke...

1909. február 17-én, életének 79. évében, kereken 110 évvel ezelőtt hunyt el tüdőgyulladásban, rengeteg igazságtalanság és meghurcoltatás után Geronimo, az apacsok törzsfőnöke, aki egész életében az indiánok fennmaradásáért küzdött. 

Amikor a fehér ember betette a lábát az Újvilágba, az észak-amerikai indiánok élete egyre nyomorúságosabbá vált... A fehérek nem tekintették a "rézbőrűeket" embernek, megfosztották őket földjeiktől és rezervátumokba kényszerítették őket. 
Mondhatni majdnem teljesen kiirtottak egy tőlük bőrszínileg és kultúrailag különböző fajt, és néhány kisebb törzs szinte nyomtalanul el is tűnt... Az indián harcosok erejükön túllépve, bátran küzdöttek az elnyomás ellen, ám végül a fehérek győzedelmeskedtek... s bár egy bocsánatkérés nem teheti semmisé azokat a gaztetteket, amiket a fehérek követtek el, és nem hozhatják vissza az elesetteket a halálból, mind a mai napig nem történt meg a nyilvános bocsánatkérés és a hibák helyrehozásának megkezdése...

Csodaszép Éjfél... Friss megjelenési hírek!!! (Manó Könyvek Kiadó - Kolibri Kiadó)

Sziasztok!

Most másodpercre pontosan mondhatom, hogy pontban éjfélkor hatalmas meglepetés ért - egy csodálatos meglepetés - méghozzá új előrendelhető könyvek tekintetében! *-*

Aki ismer, és olvassa a blogomat, tudhatja, hogy több gyermekkönyv sorozat nőtt a szívemhez az utóbbi időben, melyek közül a 2018-as év egyik legnagyobb kedvence, Sir Steve Stevenson Benji-sorozata volt, melynek első két részéről itt és itt olvashatjátok részletes értékelésemet. 
Nos, szeretném hatalmas örömmel bejelenteni, hogy rekord gyorsasággal érkezik a 3. és a 4. kötet, aminek hallatán bevallom - felsikkantottam! ^^

Benji pillanatok alatt belopja magát az ember szívébe. Ez a kék hajú, komisz és bátor kisfiú és varázslatos világának állatszereplői Varázsberekbe kalauzolják el az olvasót, aki velük együtt számtalan kalandot élhet át... *-*


Sir Steve Stevenson
Varázslásból ​jeles (Benji 3.)

Vasárnap reggel van, eljött a takarítás ideje. Mondanom sem kell, Benjinek nem fűlik hozzá a foga. Egy szerencsés véletlen folytán azonban ezúttal megmenekül. Barátai Varázsberekbe hívják, ahol a házimunkánál jóval izgalmasabb feladat várja: segítenie kell Hubertnek, a kétbalkezes varázslónak egy varázslóviadalon! A verseny fődíja egy nagyerejű varázspálca. Ahhoz hogy elnyerhessék, szembe kell nézniük a mindenre elszánt ellenfelekkel, el kell igazodniuk a varázsitalok világában, és legfőképp arra kell vigyázniuk, hogy ne keveredjenek bajba!

Sir Steve Stevenson
Benji ​és a sárkánybébi (Benji 4.)

Az olyan világlustái számára, mint Benji a tornaóra kész rémálom. Ezúttal azonban a kékhajú Bajnok megússza, mert Hubertnek, Brünhildának és Ottónak szüksége van rá Varázsberekben, ahol titokzatos teremtmény fenyegeti a vakondok lakóhelyét. Van neki szárnya, farka, vannak pikkelyei és füstöt is okád, egyszóval pontosan olyan, mint egy vérszomjas sárkány… Vagy mégsem egészen? A fura lény egy dundi husisárkány! S ugyan ki tudná megfékezni, ha nem Benji, a hős?!


Ha mindez nem lenne elég, érkezik Rosie Banks Titkos királyság sorozatának 7. Extra kötete is, továbbá a Kolibri Kiadó Anna és Elza sorozatának 8. része, melynek a borítója teljesen magával ragadott (igen - kék... ^^). Ha az ismereteim pontosak, a Titkos királyság sorozat extra kötetei közül csupán egy karácsonyi történet nem jelent még meg magyarul, ami - ismerve a kiadót - valószínűleg (ujjak keresztbe) megjelenik még idén a szezon közeledtével... Az Anna és Elza sorozatból is egy kötet van még hátra, ami az "Anna Takes Charge" címet viseli - reménykedjünk, hogy ez is érkezhet még idén... :) 

Rosie Banks
Virágfesztivál (Titkos királyság Extra 7.)

Vidám király meghívja Nellit, Fannit és Jázmint a Virágfesztiválra, a Titkos Királyság nyári ünnepségére, ahol felhőtlen öröm és sok-sok virág várja őket. Ám Keserű királynő elátkozza a Titkos Kertet, és a lányok csak úgy törhetik meg a gonosz varázst, ha rájönnek a királynő legsötétebb titkára…

Erica David
A ​jégpalota rejtélye (Anna és Elza 8.) 

Ugyan, szellemek nem léteznek! Anna és Elza fontos vendégeket vár birodalmukba. Hogy lenyűgözzék őket, megmutatják nekik a csodálatos jégpalotát, amelyet Elza épített. Ám a látogatók legnagyobb döbbenetére különös dolgok történnek a varázslatos épületben. Vajon kik felelősek a furcsaságokért?



Én - ezekkel a hírekkel már - egy csodálatosan szép márciusnak nézek elébe! ❤ *-*

2019-02-16

Anne-Marie Pol: Nina álma (Táncolj 1.) - Értékelés

Anne-Marie Pol Táncolj! c. balettsorozata a múlt hónap végén jelent meg a Manó Könyvek Kiadónál. A Táncolj! (franciául: Danse!) egy világszinten ismert és közkedvelt sorozat egy fiatal lányról, akinek az az álma, hogy prímabalerinává váljon. 
A sorozat 40 kötetből áll, és a 2000-es évek elején a Passage Kiadó már megpróbálkozott a kiadásával. Akkor összesen 10 részig jutottak el, ám most, a Manó Könyveknek hála, új fordításban és kivitelben foghatjuk a kezünkbe a sorozat első két részét.
Bízom benne, hogy a sorozat sikeres lesz, és mind a 40 kötet napvilágot láthat magyarul... De még ha napvilágot is lát, az valószínűleg sajnos éveket fog igénybe venni... :(
Ilyenkor sajnálom, hogy a gyermekkoromban az iskolák még nem fordítottak elég gondot a nyelvoktatás minőségére és mennyiségére, és az angolom is csak döcögős, nemhogy egy másik nyelven is értenék... :( 
De félre a negatív gondolatokkal, nézzük inkább meg közelebbről ezt a mesés kis kötetet! ;)


"Táncolsz. 
Mindig is táncoltál. 
A táncról álmodsz."

Nina (A francia borító részlete)
A sorozat első része - a Nina álma - egy tökéletes bevezető kötet, melyben a legtöbb kulcsfontosságú szereplő megjelenik.
Történetünk főhőse Nina Fabbri, a 13 éves kislány, aki nemrég vesztette el az édesanyját, és munkanélküli apjával él Párizsban. Nina imád táncolni, a balett az élete, amit sajnos az édesapja nem tekint egyébnek, mint szórakozásnak... Nina a barátnőjével, Zitával jár egy mezei tánciskolába, ahol az oktató Fabiola Elssler - bár rendkívül jó tanárnő - a két kislány tehetségéhez sajnos kevés. Mivel Nina apukája, Olivier munkanélküli, veszélyben forognak a további táncórák, s ha mindez nem lenne elég, Zita közli, hogy felvételizni fog a neves Camargo Intézetbe, s ha felveszik, otthagyja a csoportot, ezzel együtt Ninát is...
Nina édesanyja másfél éve hunyt el, s azóta a kislány nagyon magányos, s úgy próbálja meg életben tartani szeretett édesanyja emlékét, hogy minden akadályt legyőzve, foggal-körömmel küzd azért, hogy megvalósítsa közös álmukat... Mivel a Camargo egy drága iskola, lehetetlennek tűnik a bejutás, ám Zita édesanyja befizeti a kislánynak a felvételi vizsga díját annak születésnapja alkalmából.
Nina és Zita természetesen felvételt nyer az intézménybe, ám az apja hallani sem akar arról, hogy a lánya továbbra is a tánccal foglalkozzon, hiszen az nem mesterség. Ha mindez nem lenne elég, megjelenik egy nő - A NŐ - a férfi életében, Odile személyében, akiben Nina a Fekete Hattyút látja... (Megjegyzés: Odile a Fekete Hattyú, Odett ellensége a Hattyúk Tavában)


Ahogy bejegyzésem elején is írtam, olvasás után úgy éreztem, hogy egy tökéletes első kötetet kaptam. A történet aranyos, a főszereplő kitartása csodálatra méltó és hát, igen... minden a balettről szól! ❤
Ha mindez nem lenne elég, a történet Párizsban játszódik, ami a szívem egy másik csücske, s e két tény együtt garantálja a sikert! :)

Nina, első megjelenésekor rendkívül szimpatikus lány, de sajnos pár oldallal később veszít a fényéből az undok megjegyzései és gondolatai miatt. A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni, azt hiszem ezzel mindnyájan tisztában vagyunk, ám az alábbi cselekedetek az én szememben soha nem számítottak jó pontnak...
Adott egy duci lány - Nina táncóratársa -, aki valóban csupán szórakozásból és örömből táncol, ám nincsenek nagyra törő tervei. Ez vérig sérti Ninát, hiszen a balettre és a táncra az ő szemében vétek csupán szórakozás céljából tekinteni! Innenstől kezdve a lány úgymond ellenséggé válik, és a duci, dagadt, kövér jelzők kereszttüzébe kerül nyíltan és a gondolatok terén is... Ezekkel a megnyilvánulásaival Nina rendkívül sokat csökkent a szememben, noha megértem mi mozgatta a lányt...
Úgy vélem, azért, mert valaki nem nádszál alkat, még joga van ahhoz, hogy táncoljon, s noha nem valószínű, hogy ő maga prímabalerinává szeretne és fog válni, még nem kell lenézni azért, mert ducibb testalkattal "áldotta" meg a Sors... Sajnos ezért van ennyi önbizalomhiányos ember, mert a szerencsés véknyak bántják őket... :( Ezeken a részeken rendkívül felháborodtam, ahogy Nina némely konok, makacs tettén is, de a kötet végére minden összeállt... 
Nina rendkívül magányos, elvesztette az édesanyját és táncolni szeretne, amit azonban az apja nem támogat... Tulajdonképpen egy igazi lázadó, aki nem hallgat senkire, és csak önmaga sorsát nézi, ám tetteinek valódi mozgatórugói és a tánc iránti elhivatott szenvedélye pozitív főhőssé teszik.

Maga a kötet egy aranyos, apró, formás kiadás, amit az ember egy ültő helyében el tud olvasni. A történet magához is láncol, s szinte minden oldalon tartogat valami meglepetést. Sajnos szerepel pár elírási hiba a könyvben, ami a rövidsége miatt zavaró. A történet bővelkedik idegen kifejezésekben (90%-ban ezek a baletthez köthetőek) melyek magyarázata a kötet legvégén találhatók meg. Ezeket a lábjegyzeteket szerencsésebb lett volna az oldal alján elhelyezni, hogy ne kelljen folyamatosan oda-vissza lapozgatni a szinte minden egyes oldalon található kifejezések miatt. 

Mivel imádom a balettet, ez a sorozat abszolút nekem íródott, noha 28 évesen talált meg... Az eredeti célközönség a 8-13 éves korosztály, ám az igazat megvallva, és a legtöbb mai 13-14 éves fiatalt elnézve nem tudom, mennyire érdekelné őket ez a kötet... 
Az első kötet eredetileg 1999-ben jelent meg, mikor a világ még teljesen más színben pompázott. Az akkori tizenévesek örömmel vették volna a kezükbe ezt a könyvet, de a 21. században én inkább a 7-10 éves korosztálynál húznám meg a határt, nekik viszont bátran ajánlom a könyvsorozatot! Aki pedig szereti a balettet, annak kötelező! ;) 



Idézetek

"– Át vagy fagyva, kicsi Őzikém.
Szeretem, hogy így szólít. Anyunak is ez volt a szokása. Őzike termeted van – szokta mondani – mandulavágású, fekete szemeid, kis pofikád és pisze orrod! 
Ráadásul barnásvörös a hajam. Szóval tiszta őzike vagyok!"

"Az igazat megvallva pontosan tudom, mit érezhetett Hamupipőke, amikor éjfélt ütött az óra."

"– Isten hozott a Camargo Intézetben, Nina!"

"– Nem akadályozhatod meg, hogy táncoljak!"

"Két jövendő csillag. Tudom. Erősen arra gondolok: Látod, mama, közeledem a célhoz… És óvatosan megérintem a pulcsim alatt az arany szívecskét."


Értékelés: 4,5/5 tütü

2019-02-15

Apróláb (Smallfoot) - Értékelés - Mesevilág-péntek 7/2019

Sziasztok!

A mai Mesevilág-péntek egy picit rendhagyó lesz, ugyanis jelen esetben nem egy könyvet, hanem egy mesefilmet ajánlok nektek! :) 

Tavaly év végén érkezett meg a moziba az Apróláb (Smallfoot), ami a jetiket helyezi a történet középpontjába, míg az ember, maga az "Apróláb" csupán egy felderítésre váró rejtély. Sajnos moziban már nem volt alkalmam megtekinteni a filmet, ám az értékelést olvasva majd ti is rájöttök, hogy talán ez egy égi jel volt, és nem is olyan probléma, hogy itthon, kényelmesen elhelyezkedve a székemben néztem meg. 

Félreértés ne essék!
A mese fantasztikus volt és azt hiszem, hogy a hasamon is megjelent az első kocka a rengeteg nevetésnek köszönhetően... ^^

De nézzük is meg közelebbről, mire gondoltam.


Apróláb

Történetünk főhőse Migo, a jeti, aki édesapjával él a felhők fölötti hegycsúcson, aki a falu gonggongatója. A jetik ősi próféciája úgy tartja, hogy a gonggongatónak minden hajnalban meg kell gongatnia a gongot, hogy az égi csiga átússzon az égen, és megjelenjen a fény...
Migo minden álma, hogy átvegye apjától ezt a mesterséget, és "azon a napon" meg is kapja a fejvédő sisakját. A jeti azonban eltéveszti a gongot, és átrepül a falun túlra, ahol is éppen egy lezuhanó repülőgép útjába kerül. A jeti éppúgy megijed az ismeretlentől, mint a pilóta, s Migo fejvesztve rohan a faluba elújságolni, hogy találkozott egy Aprólábbal.
A falu vezetője, a Kőőrző, aki azokat a köveket viseli palást gyanánt, melyre a jeti társadalom egésze épült, száműzi a faluból a fiút, míg az jobb észre nem tér.
Migo magányosan jár-kél, mígnem egy heves hóvihar közepén találkozik a falu három bolondjával, akik egy titkos csoportot alkotnak, és a vezetőjük nem más, mint Meechee (Micsi), a főnök lánya. Ők négyen hisznek az Apróláb létezésében, ezért leküldik Migot a felhők alá, hogy bebizonyítsák az egész falunak, hogy a kövek nem tévedhetetlenek...
A hegy alján található faluban - ami egyébként számomra olyan mint egy pici Kína ^^, lebegő lampionokkal és a kínai építészetre jellemző bodegákkal - él egy Percy nevű srác, aki rajong az állatokért. Saját tévéműsora van, ahol izgalmas, nem mindennapi állatokról tart ismeretterjesztő előadásokat, ám a nézettsége mára már a béka feneke alá süllyedt... Éppen ezért, a nézettség növelése érdekébe megpróbálja rávenni kollégáját - egy igen érzelmes, rögtönzött dal keretében - hogy vegyen fel egy jeti jelmezt, és játszanak el egy támadást. A lány végül otthagyja őt, és ekkor toppan be Migo. Percy először félreérti a helyzetet, s csak később döbben rá, hogy bizony egy igazi jeti áll előtte...
Innen indul csak az igazi kalamajka, ami alapjaiban rengeti meg a jetik társadalmát, s bár eleinte a Kőőrző mogorva vezetőnek tűnik, nemsokára kiderül, hogy bizony itt semmi sem az, aminek látszik...

A mesefilmet a tömény humor jellemzi - teljes 90 percen át. Régen nevettem ennyit egy mesén, ami ráadásul egy rendkívül igényes történetet is...
A jeti társadalom egy gondosan, aprólékosan megtervezett szerkezet, ahol minden apró alkotóelem helyén van. Egy óriási gépezet, amiben minden jetinek kulcsfontosságú szerep jut. A Kőőrző a falu vezetője, aki apró kőtáblákon őrzi a jetik igazságait, s bár ezek a kövek rengeteg kérdést vetnek fel, az egyik törvény úgy szól, hogy ne próbáljanak meg a felszín alá nézni, nagy levegő, s fogadjanak el mindent úgy, ahogy van. A jeti társadalom pedig tökéletesen is működik mindaddig, míg Migo fel nem kavarja az állóvizet az Apróláb létezésének hírével... E tény alapjaiban rengeti meg a kövek útmutatásait, s nagyon úgy tűnik, hogy itt valami nincs rendben...


Migo egy rendkívül szerethető, bohókás figura, ám rajta kívül a többi jeti is mind-mind igazi egyéniség. Talán Meechee, a főnök lánya számomra túl groteszk és a többiekhez képes rendkívül furcsa megjelenésű, mégis "minden a helyén van". 
Üde színfolt volt számomra Thorp, a főnök fia, aki bár keveset szerepel, apakomplexusával és butuska eszével igazán mókás és szerethető egyéniség. ^^
Percy, az Apróláb eleinte egyáltalán nem egy szimpatikus figura, s nekem a legvégére sem sikerült teljesen megkedvelnem, mégis más, mint a többi ember. Bár eleinte gerinctelen, a végén visszatér ama jólelkű fiúnak, aki mindennél többre becsüli a ritka állatfajokat...

A mesefilm főhősei a jetik, míg az embereket az alkotók olyan színben tüntetik fel, amilyen valójában az emberiség: fél az ismeretlentől, leigázza a más fajhoz tartozókat, és kegyetlen... Szerencsére azonban akadnak kivételek, s bár a befejezés számomra egy kissé megdöbbentő volt, ott hordozza magában a reményt...

Az Apróláb egy aranyos, havas történet, tele jobbnál jobb poénnal. Aprólékosan tervezett, mély gondolatokat tartalmazó alkotás. Egy igazi színfolt a mostani mesefilmek háza táján, amik szinte mind egy kaptafára készülnek. A többséggel ellentétben Migo története tud újat adni, izgalmat rejt magában, és a legutolsó pillanatban is képes megdöbbenteni a nézőt. Természetesen vannak benne kiszámítható, sablonos részek, de annyi baj legyen! Ez a mese elsősorban a gyermekeknek szól, akik remélhetőleg meg fogják érteni a rejtett üzenetét. 

Azért, mert valami más, mint mi, attól még nem szabad bántani...


S végezetül: miért is jó, hogy én ezt nem a moziban néztem meg? 

Kérem szépen. Percy első feltűnésekor a srác egy ugrópókról készít videót, amit premier plánban láthatunk egy éles vágás után, mely jelenetre egyáltalán nem számít a gyanútlan néző. A felnagyított pók szőrös és ocsmány, és pókfóbiás révén, amint megjelent a képernyőn, akkorát sikítottam, hogy valószínűleg a szomszédom is meghallotta. ^^ Ha ezt a moziban látom, óriásképernyőn, asszem újra is kell éleszteni, s bár a moziterem nézői lehet jól mulattak volna az ijedtségemen, a páromat elég kínos helyzetbe hoztam volna... Ha mindez nem lenne elég, utána a pók még ugrott is egyet. Brrr....

Most, hogy jót nevetettek nincs más dolgom hátra, mint szívből ajánlani ezt a mesét nektek! :)

Kedvenc idézet
"Azért verem a fejem laposra, hogy felébresszek egy gázgömböt? A gáz szokott felébreszteni engem!"

Értékelés: 5/5 kis jeti

2019-02-14

Jay Asher: What ​Light – Micsoda fény! - Értékelés

Jay Asher könyvébe, a Micsoda fény! címet viselő kötetbe még tavaly novemberben szerettem bele, majd december 6-án - amikor a kezembe került - újra szerelembe estem... Azonban ha mindez nem volna elég, most, olvasás után azt kell, hogy mondjam, harmadszor is szerelembe estem, s azt hiszem ez az állapot örökké fog tartani! ^^ ❤

A kötetre először a gyönyörű borítója miatt figyeltem fel. Kék, "havas táj", világítás, Karácsony, romantika... Ez mind nekem való, hát még ha így összegyűltek... ^^ A fülszöveg elolvasása csak ez után következett, de én már akkor tudtam, bármiről is szól, a polcomon akarom tudni! Szerencsére a fülszöveg rendkívül kecsegtetően hangzott, így két legyet ütöttem egy csapásra egy gyönyörű borító és egy várhatóan nagyszerű történet formájában. :)

A kötettel december elején párom lepett meg az évfordulónk alkalmából, s bár már akkor szerettem volna rávetni magam, sosem tudom időben elolvasni azt, amit nagyon szeretnék. ^^ Ezen a hibámmal sürgősen kezdenem kell valamit... XD

A kötet borítójáról az alábbi posztomban írtam részletesen.


"A farmház fölött félhold ragyog."

Történetünk női főhőse, Sierra Coloradóban él a szüleivel egy fenyőfafarmon. A család egész évben fenyőfákat gondoz, hogy aztán Karácsony előtt egy hónappal Kaliforniába utazzanak és az ott létrehozott saját fenyővásárukon eladják azokat.
Sierrát egy iskolai jelenet során ismerhetjük meg két barátnőjével Rachellel és Elizabethel együtt, akik végtelenül szomorúak, amiért le kell mondaniuk barátnőjük társaságáról.
A fenyőfarm Coloradóban rendkívül jövedelmező, ám az utazások alatt termelt bevétel - a kezdeti sikerekhez képest - az utóbbi években sajnos veszteséget mutat, így egyáltalán nem biztos, hogy a család jövőre is visszatér. Sierra éppen ezért nehéz szívvel vág neki az útnak, hiszen amióta az eszét tudja, ez az ő élete...
Iskola után fenyőket gondoz, majd leutazik egy másik városba, hogy a családi piacon lássa, melyik fenyő kinek az otthonában emeli majd az ünnep fényét. *-*
A lány azonban Kaliforniában sincs egyedül, hiszen legjobb barátnője Heather lenn él. A lány egy Devon nevű fiúval jár, akit Karácsony után el akar hagyni annak idegesítő természete miatt, de addig is, felveti az ötletet, mi lenne, ha Sierra találna magának egy fiút, és neki a négyes randik során sokkal elviselhetőbb lenne a barátjával töltött idő... Sierra azonban egyáltalán nem akar sem egy rövid, egy hónapos kapcsolatot, sem egy olyan fiút, akibe ha valóban beleszeret, a távozáskor összetöri a szívét...

"– Esküszöm, félig rajta tartom a szemem a potenciális karácsonyi Rómeómon, de most vissza kell mennem dolgozni."

"Pechére" azonban az egyik nap felbukkan az életében Caleb, a barna, göndör fürtjeivel és az édes gödröcskéivel a mosolygós arcán, és a lány teljesen elolvad. Talán mégsem olyan rossz ötlet ez a karácsonyi love story? Heather vészvillogói azonban azonnal bekapcsolnak, amint meghallja, hogy kiről van szó...

Figyelem! Spoiler következik!

Calebről rengeteg pletyka terjeng a városban, és az emberek azt híresztelik, hogy késsel támadt a húgára, aki azóta az apjánál él Nevadában, ugyanis a szülei még jóval az eset előtt elváltak...

Spoiler vége!

A Sierra által megismert fiú azonban kedves, segítőkész, ártatlan, végtelen magány és szomorúság olvasható ki minden egyes rezdüléséből. Sierra nem tudja elhinni, hogy ennek a fiúnak ilyen sötét múltja lenne, s miután megtudja, hogy a fiú a saját borravalójából megtakarított pénzen karácsonyfákat vesz azon családok számára, akik nem engedhetik azt meg maguknak, minden kétsége elillan.
Természetesen a ki nem mondott szavak és a múlt árnyai ott lebegnek a fejük felett, ám Caleb megbízik a lányban és a teljes bizalmába avatja Sierrát, aki először ledöbben a tényeken, majd úgy dönt, ad egy esélyt ennek a jólelkű srácnak, akin egyáltalán nem mutatkoznak erőszakos viselkedés nyomai.

Caleb és Sierra egyre közelebb kerül egymáshoz, ám az idő, amit együtt tölthetnek, igencsak rövid, hiszen Karácsony másnapján a lánynak haza kell utaznia, és nem tudni, hogy lesz-e következő év...


Ahogy haladunk előre a történetben, úgy derül fény a legapróbb részletekre is, és minden mozaikdarabka szépen a helyére kerül. Természetesen a pletykák miatt először mindenki ellenzi főhőseink kapcsolatát, Heather pedig félti a barátnőjét, de úgy dönt, ad Calebnek egy esélyt.

"– Ülj le közénk, fenyőfiú!"

Sierra szülei attól félnek, hogy a lány szíve összetörik, hiszen haza kell menniük, s bár ők ketten is pont ugyanígy ismerkedtek meg, és a kapcsolatuk kiállta az idő próbáját, természetesen féltik egyetlen gyermeküket. Az állóvizet azonban a fenyőpiacon dolgozó kisegítő fiú, Andrew kavarja fel, aki már két éve legyeskedik Sierra körül, annak ellenére, hogy a lány többször is elutasította közeledését. Merő féltékenységből Andrew beszél Sierra apjának Caleb sötét múltjáról, aki ezek után nem akarja a lánya közelében tudni a fiút.
Ezen a ponton a szülők - bár természetes, hogy féltik a lányukat - ellenségekké válnak, nemcsak Sierra, de az olvasó szemében is, ám szerencsére hamar megjön az eszük, és tanúi lehetnek egy igaz szerelem lassú, ámde gyönyörű kibontakozásának... ❤


"Oldalba bök, és továbbra sem veszi el a gyertyát az orrom alól. Ismét mélyen belélegzem az illatot. Majd kinyitom a szemem, és Caleb arcába nézek. Olyan közel érzem most magamhoz. A hangom egészen halk, szinte már suttogok: 
– Áruld el, mi ez. Tetszik. 
Melegen mosolyog. 
– Van benne egy kis menta meg egy kis fenyő is. És szerintem egy kis csoki is. – Az üvegen az a felirat áll arany betűkkel, hogy „Nagyon különleges karácsony”. Visszateszi a kupakot a tetejére. – Te jutsz róla eszembe. 
Megnedvesítem az ajkam. 
– Szeretnéd, ha megvenném neked? 
– Elég durva a cucc – mormolja. Az arcunk csak pár centire van egymástól. – Azt hiszem, teljesen bekattannék, ha ezt szagolnám otthon a szobámban."


Sierra
Okos, értelmes fiatal lány, aki két lábbal a földön jár. Bár vannak barátai (sok) és volt pár rendkívül rövid kapcsolata is, mégis egy visszahúzódóbb, becsületes lánynak ismertem meg, aki elégedett az életével. Imádja a fenyőfarmot és ezt az életmódot, ahogy a Karácsonyt, a szüleit és a barátait is. Hűséges és megfontolt, és józan ítélőképességgel rendelkezik. Nem dönt első pillantás alapján, és próbál mindig a felszín mögé nézni. Szerelméért foggal-körömmel, igazi tigrisként harcol.
Egy erős és aranyos főhősnő, akire a legváratlanabb helyen bukkan rá az igaz szerelem. Nem fél a munkától sem, szinte mindig talpon van, és még a tanulásra is figyel. A kötet elején megtudjuk, hogy nem akar igazán komoly kapcsolatot, hiszen a fiúk legtöbbször összetörik a lányok szívét, és ő nem akar egyetlen ilyen fiúra sem elvesztegetni egyetlen percet sem, ám Calebnek hála rájön, hogy nem minden fiú egyforma...
Azt hiszem, személyében az egyik legaranyosabb főhősnőt alkotta meg Jay Asher. :)


"– Sierra, karácsonyi szezon van! Tegyél magyalt a feje fölé és csókold már meg végre!"

Caleb (Fotó hamarosan... Megtaláltam a tökéletes srácot, de igényel némi utómunkát a kép ^^)
Egy végtelenül magányos srác, akit múltjának sötét démonai üldöznek. Aranyos, helyes, okos és segítőkész, aki sokat jótékonykodik, s noha eleinte az olvasónak úgy tűnhet, hogy ezt a lelkiismeret furdalása miatt csinálja, ez nem teljesen igaz. Természetesen igyekszik valahogy jóvátenni a bűnt, amit elkövetett, jóvá tenni a múlt hibáit, de nem csak ez mozgatja a fiút.
Egy nemes jellem, aki a rengeteg pletyka és rossz szándék ellenére sem ártana senkinek sem, és igyekszik helyt állni az élet viharában.
Visszahúzódó, a múltbeli hibája miatt pedig nem sok barátja van, de azok kitartanak mellette tűzön-vízen át. Családjának szétszakadásárt önmagát hibáztatja, s noha testvére már régen megbocsátott neki, ő még mindig marcangolja önmagát. Sierra a fény megjelenése az életében, aki miatt képes megnyílni és hinni, s akinek köszönhetően kilép a fényre és elindul a gyógyulás útján.
Egy olyan romantikus és törődő fiú, akiből nem sok van a 21. században, s aki a távkapcsolatra is csak pozitívummal tud nézni. :)
Önmarcangolása miatt majdnem elveszíti élete szerelmét, de végül mindig belátja, ha tévedett. Játékos és gyermeki, aki a legapróbb dolgoknak is örülni tud.
Egyetlen hibája a szememben a hit, a kapaszkodás Istenbe, ami szerencsére nem jelenik meg túl erősen a lapokon, és természetesen semmi baj sincs azzal, ha valaki hívő, de ateista ember lévén nem nagyon tudom hova tenni ezt a fajta elköteleződést. A könyv végén a templomi jelenet, az éjféli Szentmise azonban gyönyörűen leírt, élethű, mintha az ember maga is ott lenne a fagerendás templomban, s még bennem is megindított valamit...
Caleb sokat szenvedett, méltán kiérdemelte és megérdemli a szeretetet, a törődést, és azt, hogy ezek után szinte csak jót kapjon az élettől, annak nehézségei ellenére is!
Imádom!  ❤

"– Sőt, szerintem nem csak a hátralevő napokat érdemeltük ki, hanem még pár hosszú évet is – jegyzem meg. – Caleb pedig már annyit szenvedett, hogy ő élete végéig kiérdemelte a boldogságot."


A Micsoda fény! egy csodálatos, szívet melengető és rendkívül romantikus karácsonyi történet, amit minden Karácsony és romantika rajongónak el kell olvasnia! Két fiatal szívszorítóan gyönyörű szerelme, akik már egészen fiatalon megtalálják a lelki társukat! A történet természetesen boldog véget ér, s noha féltem a befejezéstől, azt kell mondjam, tökéletes lett és könnyen továbbgondolható.
Én hiszem, hogy Sierra és Caleb örökké együtt maradnak, ahogyan a lány szülei is, és a kapcsolatuk minden akadályt legyőz!
Sokak számára ez a kötet lehetséges, hogy nem több egy könnyed love storynál, és egy tucatregénynél, sőt láttam olyan értékelést is, aki kifejezetten unalmasnak találta... Nincs igazuk!
Jay Asher egy csodát alkotott, és a legjobb résznél hagyta abba, a szerelmespár jövőjének továbbgondolását az olvasóra bízva!
Ez a könyv azoknak szól, akik hisznek az igaz szerelemben, akik nem váltogatják havonta a partnereiket, és nem zárják be a könyvet a valódi érzelmek láttán. Mindazoknak akik képesek hinni a csodában és az igaz szerelem létezésében, az ifjúság tisztaságában és egy jobb világ reményében.
A kötet ezernyi érzelmet csalogat elő az emberből olvasás közben, és tökéletes karácsonyi hangulatot varázsol. 
A Micsoda fény! egy karácsonyi csoda, fehér, mint a hó, rózsaszín, mint az ártatlan álmok, zöld, mint a fenyők, kék, mint a hűség és mennyei karácsonyi fahéj illata van! ;)

Aki azonban nem kedveli a romantikát, és nem tud elájulni attól, hogy két fiatal szívet melengetően egymásra talál, az messzire kerülje el a könyvet! 

"Megfogja a kezem, megpördít a tengelyem körül, aztán hozzám simulva mozogni kezd. A karácsonyi fények is velünk táncolnak a lágy szellőben."


Érdekességek
  • A regényben az egyik négyes randi alkalmával főhőseink vásárolni mennek, ám egyenlőre nem tudják, mivel lephetnék meg a másikat. Az egyik üzletben azonban megtekinthetik a gyertyakészítés folyamatát, melyet Asher - elmondása alapján - maga is végignézett egyszer régen a legelső barátnőjével. 
  • Asher ma is őrzi azokat a fadarabkákat, amiket az esküvője utáni és a fia születését követő Karácsonyokon faragott. (Ennek párhuzamba állítása a könyvvel óriási spoiler lenne, szóval, ha elolvastad a könyvet, minden értelmet fog nyerni. ;))
  • A regény egy másik lényeges és kulcsfontosságú jelenete egy trambulinon történik, amit Asher saját, személyes, megtörtént esemény alapján írt meg. 
  • A könyv 24 fejezetes, s olvasás közben eszembe ötlött, vajon ez direkt van-e így, és képzeljétek, a tippem bejött! ^^ Asher azért írt 24 fejezetet, mert december elsejétől minden nap egy fejezetet olvasva a kötetből nemcsak a történet végére jutsz el, de felvirrad Karácsony Szentestéjének napja is... Irtó cukiiii! *-* Természetesen az ugyan már más kérdés, hogy bírná ki az ízig-vérig könyvmoly olvasó csupán egy fejezetekkel naponta, de idén Karácsonykor talán teszek vele egy próbát. ^^

Forrás: Jay Asher + Bubble Book Box Karácsonyi meglepidoboza


Spoilermentes Idézetek
Kedvcsináló

"Ahogy haladtunk a kocsival a város felé, a köd mintha folyton a nyomunkban járt volna. Elterült a kis farmok fölött, amelyek egyik megyéből nyúlnak át a másikba, sőt a vastag, fehér függöny bekúszott a városba is, magával hozva az illatot, ami annyira jellemző az évnek erre a szakára. Ilyenkor ugyanis egész Oregon megyét elárasztja a frissen vágott fenyő illata. Más évszakokban a csemegekukorica és a cukorrépa illata ennyire domináns."

"Válogatós vagyok, ez tény: de csak azért, mert sokszor láttam már, hogyan képesek a srácok tönkretenni a lányokat. Az elején talán még kedvesek, de aztán mindig fordul a kocka. Miért pazarolnék éveket, hónapokat vagy akár napokat egy ilyen fiúra?"

"Tavaly Andrew volt az első és utolsó fiú, aki elhívott itt randizni. Konkrétan úgy csinálta, hogy egy Post-itre írt üzenetet hagyott az ablakomon. Biztos aranyos gesztusnak gondolta, de én elképzeltem, ahogy a sötétben, néhány centire az alvó testemtől pipiskedik az ablakomhoz, és ettől frászt kaptam."

"Nem mintha bárkivel is randizni szeretnék itt, Kaliforniában, akár itt dolgozik, akár nem. Miért kockáztatnám azt, hogy összetörik a szívem, amikor karácsony első napján úgyis haza kell indulnunk?"

"– Miért gondolja mindenki azt, hogy magasak az elvárásaim? Mi a fenét jelent ez egyáltalán? 
– Ne húzd már fel magad – nevet Heather. – Pont a magas elvárásaid miatt szeretlek annyira. Van egy… nem is tudom… szigorú erkölcsi alapod, ami tök jó."

"– Ebben a városban annyira maradi a természet!"

"– Aki ennyi fát vesz és olyan sok embernek segít, az tutira a Télapó rosszgyerek-listájának élén szerepel. 
– Jó, ha így nézzük, akkor annyira talán mégsem vagyok rossz."

"– Sosem játszottam hercegnőset, apu! 
– Most viccelsz? – mosolyog apu. – Akárhányszor elvitt Heather anyukája a felvonulásra, mindig te viselted a legcsinosabb ruhát, és eljátszottad, hogy te vagy a Téli Királynő. 
– Így van! Királynő, és semmi esetre sem hercegnő – pontosítok. – Ezen is látszik, milyen jó nevelést kaptam."

"Kedvelem Calebet. Minden találkozás után egyre jobban. És ez csak egyet jelenthet: hogy a végeredmény katasztrofális lesz."

"Egy szörnyetegnek állított be, akit mindenkinek kerülnie kell... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáj, amiért ezt tette... fáj, nagyon is."

"– Sierra, miattad fésülködtem meg."

"– Ha nem tudnád, mi történt vele évekkel ezelőtt, és csak most ismerted volna meg, akkor könyörögnél nekem, hogy menjek hozzá feleségül."

"– Na tessék! Hogy kiáll végre magáért ez a kicsi lány!"

"– Egy polcra ültethető karácsonymanó? Most komolyan? 
Anyu meg én szakadunk a nevetéstől. Apu minden évben elmondja, mennyire idegesíti ez a figura, és hogy soha nem fog ilyet venni otthonra, mert frászt kapna attól, hogy egy olyan manó figyel minket, aki állítólag jelenti a Mikulásnak, hogyan viselkedtünk."

"Mivel ez hagyomány nálunk, miután bepakoltuk a szennyes tányérokat a mosogatóba, a szüleim ágyára kuporodunk, és megnézzük együtt A Grincset a laptopomon. Anyuék persze most is elalszanak még azelőtt, hogy a Grincs szíve a háromszorosára nőne egy nap alatt."

"Kérlek! Annyira szeretnék még együtt lenni ezzel a fiúval!"


Spoileres Idézetek

"Megérinti az arcom és maga felé húz. Az ajkai puhán simulnak a számra, a csókja egyszerre édes és mentolos. Közelebb hajolok felé és belefeledkezem a mámorba. Majd mellégördülök, és magamhoz húzom, így most ő fekszik rajtam. Végigsimítom a hátát, és szorosan magamhoz húzom, ő pedig egyre vadabbul csókol."

"Úgy csókolózunk, mintha ez lenne az utolsó alkalmunk rá. Nem tudom kiverni fejemből a gondolatot: mi van, ha tényleg ez az utolsó alkalmunk? 
Amikor elhúzódik, látom, hogy az ajkai sötétvörösek lettek és egy kicsit meg is duzzadtak. Szerintem az én szám is így nézhet ki most."

"Felém hajol, és finoman megcsókol. Felé nyúlok, és megérintem a hideg arcát, amitől még forróbbnak érzem az ajkait. Az jut eszembe, hogy simán lehet, hogy Calebbel minden egyes csókolózás ugyanilyen különleges és varázslatos lesz."

"Kilazítom a szütyő madzagját, és a tenyerembe ejtem a láncot, amiről egy repülő vadkacsa medálja lóg. 
– Szintén valaki, akinek minden télen várjuk az érkezését – magyarázza lágy hangon."

"Heather vigyáz, hogy a szüleim ne hallják, majd azt súgja a fülembe: 
– Melegítsétek át egymást!"

"Nagyot dobban a szívem, amikor az jut eszembe, hogy ott vár fenn a fiú, aki mindennél többet jelent nekem."

"A szemébe nézek, és kijelentem végre: 
– Ugye, tudod, mennyire szeretlek. 
Fölém hajol, és a fülembe suttogja: 
– És te is tudod, hogy én mennyire szeretlek."


Történet: 5/5 fenyőcske


Az én Valentin-napom...

Felvirradt február 14-e, Bálint napja, avagy a Valentin-nap, ami világszerte a szerelmesek ünnepe...

A Halloween-hez hasonlóan számtalan magyar ember gyűlölködik a "Valentin-nap" kifejezés hallatán, mert MI...MAGYAROK... vagyunk, és MI...MAGYAROK Bálint napot tartunk, és nem Valentin-napot... Ahogy a kelta eredetű ünnep kapcsán, ez előtt a gyűlölködés előtt is értetlenül állok...
Természetesen manapság a kereskedelem mindenben a hasznot látja, és lépten-nyomon igyekszik kihúzni a pénztárcánkból az utolsó centet is, az ilyen-olyan, haszontalanabbnál haszontalanabb mütyűrök megvétele végett. De kérdem én! Kötelező azt megvennünk? Kötelező a fiúnak virágot vinni a lánynak? Kötelező megtartani ezt az ünnepet? Miért van kiélezve az ünnep a női ajándékokra? A férfiak nem ugyanolyan fontosak? 
De igen! Azok...

Ám ahogy nekem, mindenki másnak is szíve joga megtartani az ünnepet, vagy elfordítani a fejét, és nem venni róla tudomást - mindenféle fröcskölődés nélkül! 
Jómagam 9 éve alkotok egy párt a vőlegényemmel, és a kapcsolatunk elején még olyan egyértelmű volt, hogy hoz nekem virágot és bonbont, és én is veszek neki valami hasonló apróságot. Egyszer példának okáért egy csodaszép faládikát vettem neki, amit megtöltöttem saját kezűleg írt szerelmes idézetekkel és apró szivacs-szivecskékkel. Lehet, hogy ez valakinek nyálas, nekem akkor, fiatal fejjel még rendkívül romantikus volt. *-*
Ez a berögződött, elvárt ajándékozási mizéria azonban hamar lecsengett nálunk, és megbeszéltük, hogy nincs szükségem virágra, amit kb. két nap elteltével egyébként is kirohasztok...
Éppen ezért, jó pár éve már könyvekkel ajándékozzuk meg egymást. Mivel az év nagy részében nálunk nem igazán áll fenn olyan helyzet, hogy random meglepjük egymást csokinál nagyobb ajándékokkal, így minden ünnepet megragadunk arra, hogy bővítsük egymás könyvespolcát. 
Lehet, hogy néha elszalad velünk a ló, és 1-2 könyv helyett 4-5 csúszik a kosárba, de azt hiszem, hogy ez egy örökös könyvmoly-probléma, ami nem köthető a Valentin-naphoz! ^^

2019-ben az alábbi szépségeket kaptam a Szerelmemtől! *-* ❤

Anne-Marie Pol: Nina ​álma (Táncolj 1.) és Az én utam (Táncolj 2.)

Ezekre a könyvecskékre azóta fájt a fogam, hogy január elején a Manó Könyvek lerántotta a leplet az érkezésükről. Gyermek- és ifjúsági könyv ugyan, de központi témája a balett, ami a szívem csücske, így kétség sem fért hozzá, hogy nagyon szeretném őket. Csupán azért aggódom, mert egy 32 kötetes sorozatot kezdtem el, s mivel az eredeti regénysorozat francia, s a legjobb tudomásom szerint angolul nem is beszerezhető, nem tudom, hogy valaha olvashatom-e az összeset... :( 


Madeline Miller: Kirké

Két szó: görög mitológia. 
Görög mitológia + Caledonia = örök szerelem... ❤


Jules Verne: Dos años de vacaciones

Verne az egyik kedvenc íróm, aki mellett pici gyermekkorom óta állhatatosan kitartok! ❤ Óriási szerelem, éppúgy, mint a Kétévi vakáció c. könyve is, ami most ugyan spanyol nyelven, de egy új, illusztrált kiadásban lehetett az enyém. Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy ez a kötet a birtokomba került! *-* ❤


Boldog Valentin-napot Molyok! :)